Gyerekek közé készültünk és tanítókra leltünk az újlengyeli Általános Iskola diákjai között. Tanítók, akik mindennapjaikban egymást segítve tanulnak és tanítanak a természet hangján a környezetünk szeretetére, a bolygónk, szűk és tágabb világunk védelmére. Elmesélték csoportjukban mindenkinek megvan a saját feladata, épp úgy, ahogyan az udvaron a növények és állatok egymást segítve élik a hétköznapokat. Minden egyes perc egy-egy fontos mozzanata az udvaron kialakított élettereknek.
Kemenczei Bálint: Az alsósok még nem igazán aktívak, de aztán felsősek lesznek, Kati nénihez kerülnek és ő megfertőz mindenkit ezzel a szeretettel. Új világot nyit számunkra, aztán fel akarjuk fedezni ezt a világot. Meg akarjuk ismerni a környezetet, ami körülvesz minket, mert addig talán nem is vettük észre milyen nagyszerű hely az, ahol élünk. Elképesztő milyen sokat lehet tanulni a mindennapokból, a körülöttünk élőktől, és persze Kati nénitől.
Nem kérdés hát, hogy meg kellett néznünk miről és hogyan tanulnak itt a diákok, mitől más ez az intézmény, vagy a társaság? Az iskola felújított, olyannyira, hogy ott jártunkkor is épp szereltek az udvar egy részében valamit, de arra érdekes módon senki nem volt kíváncsi. Ki látott már ilyet?
A gyerekekből pedig csak ömlött a szó és áradt a tanítás a biokertről, a természetes védekezésről, a komposzt előállításáról vagy a madárodúk készítéséről, vagy csak arról hogyan lehetőket úgy megfigyelni, hogy azok ne széledjenek szét rögtön. Megtudhattuk azt is, hogyan védekezzünk a krumplibogarak ellen. De a természetes alapanyagú permetszerekről is kiokosodtunk. Ha a levek nem működnének, akadnak növények, melyek riasztják a kártevőket. A titkokat azonban nem árulhatom el, ez már az ő dolguk lesz.
Az iskolához vezető út feltűnő parkon át csalogatott, melyről csak közelebbről láttuk, minden egyes növény jól megtervezett, felelősségteljes táblákkal jelzett valami, amit nem a szél fújt oda. Minden apróságnak jelentése van. (Később mesélünk róluk.)
A folyosón Jane Goodall –lal való közös munka emlékei növelték az órai munkák tükrét. Ki is az a Jane Goodall, és hogy kerül a zsákba macska? – de leginkább a csimpánzidomár (primatológus) Újlengyelre?
Jane Goodall nevét talán olvasóinknak nem szükséges bemutatnom, de adunk némi támpontot a nevében. Engem is az érdekelt, hogyan jutott el hozzá az újlegyeli diákok híre, és a világ annyi városából miért pont az újlengyeli gyerekek tudtak neki kérdéseket feltenni?
A válasz végül nem sokat váratott magára, a szó nemes értelmében „fertőző” Kati néni, a Jane Goodall Intézet tagja, aki természetszeretetét a gyerekeknek átadva sok-sok éven át, ÖKOSULIVÁ nevelte az iskolát. Szentül hiszik, hogy ez a fajta nevelés és életmód nem pénz, hanem hivatás, elköteleződés kérdése. Bár a távolabbi utazásokhoz, kirándulásokhoz, tanulmányi utakhoz elkél a segítség. Ilyenkor jól jön a Pajzs, de hívhatjuk egyszerűen igazgató úrnak is, az iskola igazgatóját, Petrányi Józsi bácsit – legalábbis a gyerekek szerint.
A bejáratnál kapott helyet a Lepke Büfé, melyet Hornyák Levente mutatott be nekünk. A banánt és más cukros ételt és tiszta vizet azért készítik a zöld levendula tövéhez, hogy a beporzó lepkék, pillangók már a levendula virágzása előtt is odataláljanak, és megszokják, hogy ott élelem várja őket, így a növény virágzásánál már tudni fogják, hogy ez egy értékes hely számukra.
A szemközti méh hotelt Tuskán Róbert édesapjával készítette egy kirándulásuk alkalmával talált fából. A fenntarthatóság egyik alapja, hogy a dolgokat újrahasznosítjuk. Régen is mondták, hogy “majd jó lesz az még valamire”, de a “valami”, mindig ennyiben is maradt. Végül csak a szemét gyűlt, ám itt valami fontos történt. A „majd jó lesz valamire fa” Méh Hotellé lett.
A méh hotel küldetése, hogy azok a méhek, amelyek nem kaptárban élnek, hanem magányosak, számukra is legyen egy hely, ahol megpihenhetnek és elbújhatnak a rájuk leselkedő veszélyek elől. A hotelben azonban nem csak méhek, más rovarok is megszállhatnak. A sors fintora igaz, hogy pont egy olyan fa alatt találtak neki helyet, ahová a kis őrök madárodút helyeztek el, és éppen egy széncinege költött ki benne. Itt nincs mese, kérem! El kell fogadnunk, hogy a természetben mindenki valakinek a vacsorája.
Így kerek az élet.
De akadt még kinn gyíknapozó, ahol épp egy cuki figyelte, „Mi ez a nagy érdeklődés a strandja körül?”
Felhívták arra is a figyelmünket, hogy a Szentjánosbogárnak nincs világnapja!
Hornyák Levente elmesélte nekünk, hogy Szent János napja a fény ünnepe. (a Szent Iván éjt, megelőző nap). Azon az éjszakán a szerelmet és a szenvedélyt ünnepeljük. A világban ugyan 2000 féle szentjánosbogarat különböztetünk meg, Magyarországon ebből három lelhető fel. Mind három magyarországi faj hímje és nősténye is világít. A nagy és kis szentjánosbogárnak a hímje repül, nősténye a földön van – nem repülnek, a törpe szentjánosbogárnak hímje és nősténye is csak a földön van – nem repülnek. Tulajdonképpen a világítás villogtatásával kommunikálnak az egymásra találás érdekében. A leglátványosabban a kis szentjánosbogár rajzik a levegőben, ezek láthatók arborétumokban. A nagy szentjánosbogár magányosan repül és világít, ezért kerül ritkábban szem elé. A nagy és kis szentjánosbogárnál is a hímek repülnek a nőstények nem. A törpe szentjánosbogárnál nem repül egyik sem, akiket a fűben lehet látni világítóként, azok nagyon gyakran a lárvák. Ők is világítanak. Idén a rajzás később kezdődik, mert minden későbbre tolódott a hűvös miatt. Talán jövő hétre csúszik. A hímek világítva keresik meg a fűben, az avarban rejtőzködő társukat. Az ivarok egymásra találását a fajspecifikus fénykibocsátásuk segíti párkeresést. Valóban úgy világítanak, mintha egy lámpát kapcsolnánk fel este 10 óra körül. Ez a tény fontos, ahogyan az is, hogy egymásra találjanak, különben elpusztulnak. A szentjánosbogár nősténytagja azonban így sem hosszú életű. A párzást követően lerakja a petéit, majd elpusztul. Lárvája pedig képes egy csigát is megenni.
Visszatérve a gyíkokhoz, Rutterschmid Dávid a Gyíknapozó Atyja, hüllőbarát, otthonában is többféle állatkát nevel. A napozóra azért volt szükség, hogy az úton rohangáló gyíkok el tudjanak bújni, vagy legyen helyük megpihenni. A változó testhőmérsékletű állatoknak szükségük van a nyugodt meleg helyre, ugyanis bizonyos hőfok híján megdermednek, így kiszolgáltatottá válnak az ellenségeik előtt. S ha ez nem volna elég, sajnos táplálkozni sem tudnának. Bizonyos hüllőknek színük is változik, de ezek a gyíkok nem ilyenek. Dávid hüllő szeretete egész pici korára nyúlik vissza, tudását pedig Bozóki Balázs segítségével csiszolja. Közös sétáik alkalmával figyelik a hüllők életét, mozgásukat, időjárástól és napszaktól függetlenül. Otthon egy leopárd gekkót és egy szakállas agámát tart, amelyek a hőre a színüket is változtatják. Meleg hatására és tárolásához sötét színt vesznek fel, hűvösebb időben kifehérednek. Tojással és eleven szüléssel is szaporodhatnak. Fajtól függően. Magyarországon az elevenszülő gyík szül csak elevenen. Ő ál elevenen szülő, mert a tojások az anyaállat testében fejlődnek, a többi tojással szaporodik. A gyíknapozó létrehozásával a hüllők világát szeretné megmutatni a társainak és szüleiknek.
Kemenczei Bálint kedvenc madara vörös begy. Tartott róla előadást, ahogyan a jégmadárról is, de leleplezte erdei fülesbaglyot is.
A madárgénius azonban Máthé Zsombor az iskolában, aki madarakat fotóz és több versenyen is eredményes volt. Fő madárles-területe a Kis-Kunság területén található a különleges fajgazdagsága miatt. Egyik jellemző madara a túzok. Igaz a fotózás csak egy természetes velejárója a madarászatnak. Fiatal kora ellenére monitoringozik. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület látogatásával kezdődött a „bevésődés”. Az intézmény fáit gondosan elkészített odúrendszerrel látták el, mint kiderült 4 típust is készítettek a madarak odacsábításához. Ami bejött nekik, ugyanis fellelhető már házi rozsdafarkútól kezdve a balkáni gerléig szinte minden. A szülő madarak etetésre érkezését szokták figyelni, akkor látják melyik fészekbe milyen madár költözött. Amikor a fiókák is elhagyják a fészket, gondosan áttakarítják a következő lakó számára.
Az udvaron a gyógynövénykert mellett vezet az út, melyet szintén a diákok gondoznak. A szülők és az intézmény között is harmonikus a kapcsolat. Ők hozták létre a „mézes reggelit”. Ilyenkor az intézmény apraja-nagyja mézes kenyeret reggelizik.
Szóval, ahogy megyünk az öko-kertbe, elsétálunk a komposztáló mellett, és nem tudunk nem felfigyelni a madárhang sokszínűségre.
Olyan hangverseny szól, hogy a Bécsi filharmonikusok is sírhatnak a kottáért. Réka elmeséli, hogy január-február környékén etetés időben 1-1 órára kitették kamerájukat és széncinege, kék cinege és zöldike is meglátogatta. A pici madárhang pedig a fekete- rigófiókákra utaltak.
Azonban ha a lábunk alá is nézünk, egy lányokból álló duó a poszméh számára alkotott élőhelyet, mely alapját egy filmből vették. A “kisbundás” életterét egy olyan lyukban alakították ki, amibe istállóból kért egér-vizeletes szalmával kibéleltek, tetejére pedig egy 30NF-es téglát helyeztek, mert a film szerint ebben a pocok lyukban érzi jól magát és oda rakja tojásait. A „bombusz”-ként is hívott dongó a fullánkjával befelé halad, hogy fegyverét mutogatva kitessékelje a lyukból a pockot. – Mesélte nekünk Réka. Arra pedig külön felhívta a figyelmünket, hogy a poszméh olyan békés állat, hogy meg is tudjuk simogatni. Szűk tűrőképességük miatt különösen veszélyeztetett fajnak számítanak, ezért vigyázzunk rájuk és ne féljünk tőlük!
Luca, Sziporka és Petra Trió madarak fürdetését, és itatását vállalja magára. Bár Petra hétköznap lovakkal is foglalkozik, imádja a tollas barátait. Ordasi Fanni, rászolgált rögtönzött nevére, hiszen a legaktívabb a csoportban. Afféle igazi „Okostojás”, aki nem okoskodik. Sziporkázik. Amikor télen itatják a madarakat, langyos vizet tesznek az itatóba, hogy ne törjön szét a műanyag edény. Saját ötletük alapján készítették a madáretetőt, s benne feketerigót láttak, de balkáni gerlék párosodását is kifürkészhették. Petra szerint nyugalmat áraszt a madáritató és környéke. Luca a madár eledelt a helyi terményboltból szerzi be. Itatni szeret leginkább, ezért télen is szívesen kijön. Nem ijed meg a hótól, csak a mikrofontól. Van itt még fecskéknek tocsogó hely, ahol sár a víz. Jelenleg hajnali esőzés miatt a környék tele van csigával, és a biológiai sokszínűség tükreként vakond is túrt egy utat keresztbe előttünk.
Balatoni Máté elmesélte, hogy természetszeretetét a 60 éve természetbe járó nagyszüleinek köszönheti, büszke rá, hogy már ő is tud meglepetéssel szolgálni nagyszülei számára, majd arra is kitért, hogy a sérült gyerekeknek példát mutassunk, mert ők másképp élhetnek meg bizonyos dolgokat. Nekik ezt elég lesz, ha megmutatjuk, hogyan kell csinálni. Máté Felhívta a figyelmünket a kor adta lehetőségekre is. Az én időmben, ha valamire kíváncsiak voltunk, jó esetben a könyvtárba rohanhattunk, ma már egy alkalmazás segítségével azonnal megkeresheti, hogy az adott élőlény nevét ki találta el a kirándulások alkalmával.
Csernus Luca és Balatoni Bence a Táborfalváról hozott farönkről mesélt, miszerint azt várják, hogy egy napon majd teljesen lebomlik, addig viszont naponta elemzés készítenek róla, hogyan néz ki, kiszáradt-e, láttak – e rajta új élőlényt, ha igen, kit? Pillanatnyilag épp mohát találtunk és eddigi legszebb pillanatuk az volt, mikor sárga katicát láttak a fán, ami onnan rájuk repült, majd elszállt.
A sárga katicáról közben elmesélték, hogy egy falánk ragadozó bogár és harap is, még a mi szeretett hétpettyes katicabogarainkat is képes megenni.Találtak már ganajtúró bogarat és csigát is, de nem ritka, hogy madár választja pihenőként, vagy lehet, hogy épp táplálékot keres. Bizony-bizony, ha elég csendesen surrannak, még fürge gyík is választhatja napozó helyként. Bence szerint pók is előfordulhat rajta. A fa lebomlását vízzel segítik, igaz most eső után nincs szükség öntözésre, de 40 fokban fogják majd segíteni. Annak, aki szintén fabomlást szeretne megfigyelni, arra kéri, legyen türelme és locsolja rendszeresen. Hiszen ennek a korhadt rönknek óriási változáson kell keresztül mennie, míg egy napon humusszá válik, addig viszont számos élőlény számára nyújt biztonságot, vagy élelmet.
A Jane Goodall story
Kemenczei Bálint szerint először a film hengerelte le őket, majd a könyv fordította mámorba a csoportot. A személyes találkozás pedig a megvalósult álommá lett. Szerettek volna valamit továbbvinni a tőle tanultakból, mert inspirálja őket. Ennek hatására ők is megtanultak csimpánzul köszönni, és olyan kérdéseket tehettek fel személyesen Jane-nek, ami igazán érdekelte őket, mint például, milyen érzés volt először egy csimpánzzal a saját élőhelyén találkozni? Jane Goodall a kedvességével sok ember számára példakép. Sok országban emberek ezreit képes megmozgatni. Számtalan eseményt szervez. Képes megváltoztatni ezzel a világot. Fellép a környezetszennyezés ellen, a globális felmelegedés ellen is küzd.
Patrik, az online órák keretén belül biokertészetet hozott létre, mert megunta a rajzokat. Úgy döntött megvalósítja terveit, és elküldi tanárának videón keresztül. A biokert koronájaként süngarázst készített, amibe szárított gyümölcsöket pakolt ki eleségként, és csodák csodájára, megjelent a sün. Tartózkodása ugyan rövid volt, de Patrik és a süngarázs várja a következő vendéget.
Üzenetek:
Diákoknak: – Menjenek ki a szabadba! Ne szemeteljenek.
Felnőtteknek: – Amikor a leveleket égetik, ne tegyék! A levelek közt ugyanis számos élőlény kereshet magának szállást. Nézzék meg, hogy van – e benne például süni.
Pedagógusoknak: A pedagógus legyen példakép! A gyerekeknek adják át azt a lehetőséget, amit Kati nénitől ők megkapnak, mutassanak feltétel nélküli elfogadást, mutasson rá, hogy mind tudunk együttműködni, ha van egy közös célunk. Mutassanak rá az állatok szeretetének fontosságára, a környezetünk védelmére, és tanítson biokertészkedést olyan pontossággal, hogy ők otthon továbbíthassák a szüleik felé, hogy ha permetmentesen neveik a zöldséget, gyümölcsöt, az zamatosabb lehet.
Egy ilyen nap után mit mondhat a legszerényebb igazgató? Az egyetlen motor, a hiteles ember, amit Kati néniben ő maga is meglelt. Szívből örül, hogy a rengeteg lelkesedést és ötletelést Kati néni tettekre váltja. A szó nemes értelmében szeretettel „fertőz”. Igazgató úr, ezért örömmel harcol ezért az értékért, amit a gyerekekkel napról-napra felépítenek. Nincs mit tennie, pajzsként kell viselkednie, óvnia, védeni és támogatni – ez a legszebb küldetés.
… És a mindenki Kati nénije, a Bölcs.
Hogy érzi magát egy ilyen nap után?
Úgy érzem, a helyemen vagyok – persze boldogan. Mert sokszor élem meg azt a gyönyörűséget, hogy nem én csinálom a dolgokat, hanem a dolgok vezetnek minket. Egy bizonyos idő után azt tapasztaltam, hogy csak a biztató jelenlétemre van szükség, mindenki körülöttünk hozza az újabbnál újabb ötleteket, hogy mit lehet még csinálni (felnőttek, gyerekek egyaránt) és teszi a dolgát. Igen fontos dolog dicsérni, ez teszi elviselhetővé a hétköznapjainkat.
Miben rejlik a sikere?
Nálunk mindenki azt teheti, amit legjobban szeret. Nincsenek kötelező programok, megvalósíthatod az elképzeléseidet, cserébe beenged bennünket a Természet a titkaiba. Sokan elmegyünk az értékek mellett. Nekünk van időnk megállni, rácsodálkozni és gyönyörködni. Sőt segíteni, hogy ezek az értékek életben maradjanak, így válunk a Nagy Egész részévé.
Mit gondol a gyerekekről?
Szerencsém van. Ez egy nagyon tiszta lelkű falu. A gyerekek nagyon nyitottak. Szerintem, mindenki úgy születik, hogy része a természetnek és rajongásig szereti. Aztán jönnek a felnőtt hatások, a rohanás, a pénz, siker és hatalom hajsza és nem figyelünk a növényre, ami a betonból nőtt ki, pedig egy csoda. A gyermek izgalmasnak tartja azt is, amit a felnőtt csak eltapos.
Hogyan kerültek Jane Goodallhoz?
Olvastuk, ittuk, habzsoltuk a könyveit, filmjeit… inkább az a kérdés, hogy hogyan lehet Őt elkerülni? Ő még tudja az arányokat, Nagy Tanító Mester. Ezek után kértük a felvételünket a Jane Goodall Intézet ROOTS & SHOOTS (Rügyek és gyökerek) csoportjába. Mi vagyunk az Újlengyeli Ökokukkantók. Előkészített bennünket Simon Szilvi. Kádár Andris főtitkár pedig tárt karokkal fogadott minket, sőt mikor 2019-ben Jane Magyarországon járt, akkor meghívott bennünket a Sas hegyi kis találkozóra, faültetésre, ahol beszéltünk Janne-nel, hallgathattuk ŐT. Karizmatikus személyiség.
Ebben az iskolában a „fertőzés” új értelmet kapott, a szó nemes értelmében és csupa nagybetűvel. A kíváncsiság ragadósabbnak tűnik, mint először sejtettük, ugyanis ottjártunkkor felfigyeltek ránk az alsós gyerekek, és kérték tanáraikat, hogy őket is vezessék be hátköznapjaik rejtelmeibe. Sok sikert kívánunk ezeknek a fiataloknak és tanáraiknak, és kívánjuk, hogy ez a lelkesedés egész életükön át tartson!
