Elözönlötték a sajtót a szenzációhajhász címek és találgatások a Balatonnal kapcsolatban, amelyek durván torzítják a vízügyes szakemberek, szakértők hiteles nyilatkozatait. Az üdülési szezon előtt ezért hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi helyzet szélsőséges ugyan, de nem példa nélküli. A fürdés ellehetetlenülésével riogatás nem fedi a valóságot.
Megdöbbenéssel tapasztalták a vízügyes szakemberek az utóbbi hetekben, hogy a Balatonnal kapcsolatban adott nyilatkozatokat egyes sajtóorgánumok szinte egymást túllicitálva, a valóságot teljesen eltorzító, kattintásvadász címekkel jelentetik meg. A vízügy meggyőződése, hogy a kiélesedett hírversenyben sem sérülhet a hiteles tájékoztatás, és – különös tekintettel a közelgő nyaralási idényre – a tóval összefüggésben kizárólag helytálló információknak szabad eljutnia a nyilvánossághoz.
Kétségtelen tény, hogy a Balaton az év elejétől máig egyfolytában vízhiányos állapotban van. A vízgyűjtőre hullott csapadék mennyisége 33%-kal marad el a sokévi (1991-2020) időszakos átlagtól, amivel sajnálatos módon folytatódik a tavalyi esztendőre már jellemző helyzet. A 2022 áprilisában érkezett csapadék ugyan kissé mérsékelte, de nem tudta megszüntetni ezt a hiányt, és folytatás sem alakult kedvezőbben: május hónapban is eddig csak a havi átlag mindössze 7%-a hullott a területre.
Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a jelenleg tapasztalt száraz vízháztartási helyzet nem példa nélküli: miközben a tó átlagvízállása 2022. május 1-jén 105 cm volt, 1921 és 2021 között 67 olyan év fordult elő, amikor ezen a napon a tó átlagvízállása ezen érték alatt volt. (pl. 1949-ben 57 cm, 2003-ban 70 cm). A jelenlegi állapot tehát szélsőséges, de nem rendkívüli!
A tó vízjárását alapvetően a természet határozza meg, vagyis a Balaton vízjátéka természetes jelenség. Az utóbbi mintegy két évtizedben a tó sokirányú – elsősorban turisztikai – hasznosítása miatt azonban megnőtt az igény arra, hogy túlzottan alacsony vízállás minél kevesebbszer forduljon elő. Ehhez biztosítani kellett annak lehetőségét, hogy a szabályozás a tómederben a korábbinál nagyobb vízmennyiség tárolását is engedje, ez pedig az ún. szabályozási szint 120 cm-re emelésével volt megvalósítható. A szabályozási szint elérése azonban nem követelmény, hiszen a tó vízutánpótlása alapvetően a természeti tényezőktől (csapadékmennyiség, hozzáfolyás, párolgás) függ. Ez az érték azt a felső határt jelöli meg, amit a parti és partközeli területek elöntés elleni védelme érdekében nem szabad túllépni. A vízszint-szabályozás lényege tehát a szabályozási szint feletti többletvíz levezetése, ám a hiányzó mennyiség pótlásában az anyatermészetnek vagyunk kiszolgáltatva.
A hosszú ideje fennálló, halmozódó csapadékhiány miatt a vízgyűjtő terület erősen kiszáradt. A lehulló kevés csapadék csak a talaj átnedvesítésére fordítódik, ám ebből a mennyiségből a Balaton szempontjából hozzáfolyás, pótlódás nem keletkezik.
A hosszú távú meteorológiai előrejelzések alapján a következő 6 hónapban a tó átlagvízállása az érvényes szabályozási szint alatt valószínűsíthető, az idei üdülési szezon végére (szeptember 1.) a 88-78 cm között várható, ami tehát nem rendkívüli. A helyzetet figyelemmel kell kísérni és értékelni, de túlzott aggodalomra nem okot ad.
