Az utóbbi napok csapadékosabb időjárásának és a nagy folyók vízgyűjtőjéről érkező vízmennyiségnek köszönhetően mérséklődött az aszályhelyzet, emellett a szezonális öntözési igények is csökkentek, ezért a vízhiánnyal összefüggő védekezés már nem igényel országos koordinációt, lezárul a vízügy Országos Műszaki Irányító Törzsének működése. A munkát a területi vízügyi igazgatóságok helyi hatáskörben folytatják. Rendkívüli aszályhelyzet miatt most először kellett védekezési készültséget elrendelni. Az előre igényelt, leszerződött vízigényeket mindenhol sikerült kielégíteni.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján a 2022. január és július közötti időszak 1901 óta a legszárazabb 7 hónap volt Magyarországon. Ez idő alatt az átlagosnál 45 százalékkal kevesebb eső esett, vagyis az ilyenkor megszokott csapadék mintegy fele hiányzott. Az országos területi átlagérték 188 mm volt, ami 154 mm-rel kevesebb az ilyenkor jellemzőnél. Július második felére hazánk nagy részén rendkívül vízhiányos helyzet alakult ki, augusztus közepére pedig már az ország szinte teljes területét sújtotta az aszály, a legkomolyabban az Alföld középső és déli részeit. Az extrém szárazság egyébként nem csak hazánkat jellemezte ezen a nyáron: Európa-szerte is súlyos vízhiányra vonatkozó riasztást adtak ki.
A vízhiány miatt szükségessé vált intézkedések koordinálására, illetve a megnövekedett vízigények országos összehangolására 2022. július 20-án megkezdte működését a vízügy Országos Műszaki Irányító Törzse (OMIT).
A szárazság a folyóink vízjárásán is megmutatkozott. Különösen a Tiszán és mellékfolyóin csökkentek igen jelentős mértékben a vízszintek, de a Dunán is gyakran igen alacsony vízállásokat mértek, nem ritkán a valaha mért legkisebb szint (röviden LKV) közelében vagy az alatt. A Ráckevei-(Soroksári-)Duna-ágon emiatt megszűnt a gravitációs vízutánpótlás, ezért a vízminőség érdekében a Kvassay- és a Tassi- szivattyúkat üzembe kellett helyezni. Nagy tavaink is megszenvedték a szárazságot: a Velencei-tó vízszintje rekord alacsonyra süllyedt, a halak oxigénellátásának biztosítására több ponton is levegőztető berendezéseket állítottunk üzembe. A Balaton vízminőségét heti rendszerességgel, 5 ponton ellenőriztük, de a határértékektől eltérést még a folyamatosan csökkenő vízállás ellenére sem észleltünk.
A Tisza vízgyűjtőjén februárban, áprilisban, júniusban és júliusban több víz folyt be, mint amennyi távozott az országból, az év első hét hónapjában tehát pozitív volt a folyó vízmérlege, több vizet tartottunk a mederben, mint amennyit kiengedtünk onnan. Ennek a tudatos vízvisszatartásnak és vízkormányzásnak köszönhetően, még a Tisza alacsony vízállása ellenére is folyamatosan megoldott volt Szolnok város ivóvízellátása és a mezőgazdasági vízigények kielégítése. A vízhiány elleni készültség során mindvégig elsőbbséget élvezett az ivóvízellátás biztosítása.
A védekezés alappillére az öntözési menetrend bevezetése volt, melynek értelmében a gazdák a kritikus helyeken csak bizonyos napszakokban, ütemezett időbeosztással vehettek ki öntözővizet. Ennek és a korábban betározott vízmennyiségnek köszönhetően az érvényes vízszolgáltatási szerződéssel rendelkező gazdák vízigényei maradéktalanul kiszolgálhatóak voltak, sehol sem volt szükség vízkorlátozásra.
A Tiszán kialakult rendkívül alacsony vízállás ugyanakkor lehetővé tette, hogy az OMIT tevékenységének részeként az érintett Vízügyi Igazgatóságok (FETIVIZIG, EMVIZIG, TIVIZIG, KÖTIVIZIG, ATIVIZIG) hidrológiai hossz-szelvény felvételt és kisvízszint-rögzítést végezzenek a Tiszán és mellékvízfolyásain. A mérési eredményeket felhasználva biztonságosabbá tehető a hajózás, pontosabbá válhat a hidrológiai előrejelzés és a rendelkezésre álló vízkészletek meghatározása is.
Az augusztus 20-i hétvégére érkező, hullámzó hidegfront számottevő javulást hozott a vízhiányt illetően: az akkor és azóta lehullott csapadék hatására az ország nagy részén mérséklődött az aszály. Tekintettel a hidrometeorológiai helyzetre, illetve a csökkenő öntözővíz-igényekre, a védekezés már nem igényel országos koordinációt, ezért az Országos Műszaki Irányító Törzs befejezi tevékenységét, és a Vízügyi Igazgatóságok saját hatáskörben folytatják a munkát.
Az elmúlt hetek vízhiánya, illetve az ezzel kapcsolatos feladatok ugyanakkor rávilágítottak a téma súlyosságára. A beavatkozások volumene is jól mutatja, hogy az öntözési vízigények kielégítése és csatornahálózatunk fenntartása jelentős anyagi ráfordítással jár. Az elmúlt években elkezdett öntözési fejlesztéseket azonban folytatni szükséges.
Az agrárszektorban tovább kell ösztönözni a felhasználók kezelésében lévő, az állami vízellátást és a termőföldeket összekötő vízrendszerek fejlesztését és működtetését. Így érhető el, hogy a mezőgazdasági termelés ellenállóbb legyen az aszályjelenségekkel szemben.
