Július 30-án érkezett el 2026-ban a globális túlfogyasztás napja (Earth Overshoot Day), vagyis az a dátum, amikor az emberiség felhasználja a Föld egy év alatt megújuló természeti erőforrásait. Ettől kezdve az emberiség ökológiai értelemben a jövő erőforrásait éli fel.
A Global Footprint Network számításai alapján az emberiség jelenleg 73 százalékkal gyorsabban használja fel a természeti erőforrásokat, mint amilyen ütemben azok meg tudnak újulni. A jelenlegi fogyasztási szint fenntartásához 1,73 Föld biológiai kapacitására lenne szükség.
Az egyes országok között jelentős különbségek figyelhetők meg. Míg Katarban már február elején bekövetkezne a túlfogyasztás napja, addig több fejlődő ország még a bolygó regenerációs képességének határain belül marad. Magyarországon 2026-ban már június 24-én elérkezett ez a fordulópont, vagyis a hazai fogyasztási szint a világátlagnál is nagyobb ökológiai terhelést jelent.
A WWF szerint a növekvő ökológiai adósság fő oka a fosszilis energiahordozókra épülő gazdaság, a pazarló termelési és fogyasztási minták, valamint az intenzív, fenntarthatatlan mezőgazdaság. Az 1970-es évek óta folyamatosan halmozódó ökológiai hiány mára több mint húsz évnyi globális regenerációs kapacitásnak felel meg.
A szervezet szerint a kibocsátások mérséklése érdemben javíthatná a helyzetet. A Global Footprint Network becslése alapján a fosszilis eredetű szén-dioxid-kibocsátás 50 százalékos csökkentése önmagában közel három hónappal későbbre tolhatná a túlfogyasztás napját.
Magyarországon a megújuló energiaforrások bővítése is fontos szerepet kaphat a kibocsátáscsökkentésben. A Gazdasági és Energetikai Minisztérium célkitűzése szerint 2030-ig a jelenlegi tízszeresére növekedhet a hazai szélerőművek beépített kapacitása. A WWF ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az új szélerőművek telepítését megfelelő környezeti vizsgálatok mellett, az élővilág szempontjait figyelembe véve kell megvalósítani, hogy a zöldenergia-termelés valóban csökkentse az ország ökológiai lábnyomát.
A természetvédelmi szervezet szerint a fenntarthatóbb jövő eléréséhez nemcsak az egyéni fogyasztási szokások megváltoztatására, hanem az energiatermelés, a közlekedés, az ipar és a mezőgazdaság rendszerszintű átalakítására is szükség van.
