Az Erdők Világnapja alkalmából Bartucz Ferenc, erdőmérnököt kérdeztük, miért fontosak az erdők, új erdők, akit éppen makk ültetés közben értünk el.
Mióta feladatuk a faültetés, és milyen területre tudnak fát, erdőt telepíteni?
2007. óta elindult egy fásítási program különböző észszerű, szakszerű, hasznosításokkal közösen, olyan kedvezőtlen mezőgazdasági területeken, melyeknek nem gazdaságos a művelése. A nagy intenzív mezőgazdasági művelési technológiák, nagy gépek, gyorsan, nagy eszközökkel járnak, elég nagy költségekkel, – önköltséggel, ezek a nem gazdaságos mezőgazdasági területek a csapadék és klíma viszonyok miatt, vagy a domborzati viszonyok, vagy a talajszerkezete miatt sem, ugyanis ezek, viszonylag humuszban szegényebb talajok. Nagyrészt erdőtalajok voltak eredetileg is . A fásításainknak a 70%-a az erdős sztyepp klímában történik. Sík és dombvidék területeken, ami bizony az utóbbi évtizedekben is egyre melegszik, egyre kedvezőtlenebb klímaviszonyok kezdenek kialakulni. Ezt egy kicsit megideologizálva most úgy tűnik, hogy fantasztikus dolgot hozunk létre. Holott gyakorlatilag engedünk a Földanyának, hiszen itt őshonos, természetes fásszárú – élőközösségek voltak. A kevésbé humuszos hegyek lábánál lévő domboldalak, kiválóan alkalmasak az erdőtelepítésekre, hiszen itt évezredeken keresztül cserjés, bokros, melegkedvelő erdőközösségek éltek. Beleértve az állat és növényvilágot is.
Ennek az erdőtelepítésnek egyik legfontosabb fő fafajtái a tölgyfélék. A mélyebb területeken, ahol egy kicsit ‘vizesebb öntés talaj van, patakok mellett a kocsányos tölgy és a dombvidéken a csertölgy és ezeket kísérő vadgyümölcsök és ritka őshonos lombfajták, mint a magyar kőris, a molyhos tölgy, a juharok közül is a korai juhar, mezei juhar, ők mind melegkedvelők dombvidéki humuszos, barna erdőtalajokat kedvelik. Szépen fejlődnek, szép közösséget, ökológiai közösséget alkotnak.
Legegyszerűbb és legjobb telepítési technológiája a makkvetés.
Mire jó a makkvetés?
Azért jó, mert egy nagy tőszámot tudunk produkálni, közel 20 ezer db/hektár tudunk nevelni és ebből középkorára (40-50 év), ahol 4-500 darabnak kell lenni hektáronként, addig bőségesen lesz egyed, amit a pocok megrághat, kiszáradhat, gép megsértheti. Ami még fontos, hogy a stressz tűrő képessége nagyon nagy. Ugyanis úgy fejlődik, hogy először a gyököcske hajt ki, ami 20-30 centi mélyen képes egy év alatt lemenni a földbe és utána jelenik meg egy – két hónap múlva, május közepén a hajtás, a hajtáskezdemény. Az első évben 10-15 centiméterre, a talaj fölött, ezek így viszonylag picik, a gyökere viszont már készen van, és akármilyen aszályos időszak lesz, még a sziklevéllel megtámogatva egy évig képesek kibírni kvázi két-három hónapos esőmentes körülményt is. Jó tűrőképességű természetes, fiatal állományt lehet így létrehozni
Milyen állatvilágot vonz magához egy ilyen telepítés?
Első körben ezeknek egy elég intenzív ültetvény hatása van, mert két méteres sortávolságonként vetjük magvető géppel, és mesterséges sorokat alkotnak. Ennek az első 5-10 évében nagy élő közössége nincs. Tíz év alatt csak embermagasságot, vagyis átlagosan másfél – két métert tud elérni. A géppel szárzúzózzuk, tárcsázzuk a sort, vagyis a köztes terület eléggé intenzíven műveljük. Ellenben egy örök erdőnél – talajvédelmi, vagy szálló üzemmód esetén, ahol a fő állományt alkotó fafajoknak mindig ott vannak a területen, foltokban, sávokban van felújítva. Ami azt jelenti, hogy több száz évig, vagy akár több ezer évig is lábon lehet egy ilyen tölgyerdő, és ehhez viszonyítva ez a 10 – 15 év egy szempillantásnak tűnik.
Ebben a 15-20 éves korban, elkezdenek összezárni a lombkoronák, megjelennek a madarak, elkezd egy saját klímája lenni az erdőrészletnek. Kialakul egy erdőklíma az érintett területen, összezárnak a lombok, nedvesebb a talaj, megjelennek a gombák, a talajlakó növények, ahol kisebb-nagyobb lyukak keletkeztek az állományban, mert esetleg megsérül egy pár csemete, vagy nem hajt ki, ott megjelennek a cserjék. A madarak elkezdenek fészkelni, és bizony, ha elhullatnak egy – két magot, ebből megjelennek egyéb cserjék, fák is, amiért a tölgyerdőnek a leggazdagabb gomba és cserje világa.
Az egyik legértékesebb erdőtípusok, ökológiai szemszögből a tölgyesek. Ezután kb. 20-30 éves korára egy összezárt, sűrű állományunk van, amit már használ az erdő-mező vadja is. Innentől kezdve már komoly ökológiai értéket képvisel és már csak 10-15 évente kell belenyúlni (tisztítani, gyéríteni) az első 40-50 évben.
Először tisztítjuk, válogatjuk mindig az értékes, egészséges egyedeket, hiszen 20 ezer darabbal indulunk hektáronként, a cél 3-400 darab ilyen 50-60 éves korára közel, kialakul a végleges tőszám. Épp ezért folyamatosan elegyítjük, gyérítjük úgy, hogy részben maradjon meg a állomány záródás, legyen mikroklímája az állománynak, ezzel a talajt védi, vagyis 15-20 éves korára azt tudjuk mondani, hogy talán készen van egy ilyen kis ökológiai egység mennyiségileg. Minőségileg 50-60 év kell hozzá. A fás szárú növények teljesen beálltak, megfelelő tőszámmal, cserjék is kezdenek megjelenni az állományban a szegélyek mentén.
Ahol nem jelenik meg, ott van lehetőség, hogy őshonos cserjéket, mint például a galagonya, kökényt, csipke külön támogatási feltétellel ültessünk is a szélekre, madár fészkelő helyeknek és szélfogó célzattal, ahol komoly ökológiai értéket alkotnak, s ezzel meg is szűnik a mesterséges beavatkozás, indulhat egy új természetes életközösség.
Üdv az Erdésznek, tisztelet a Természetnek!
