A hazai természetvédelem civil és állami szereplői, valamint az áramszolgáltatásban részt vevő cégek évtizedek óta működnek együtt az elektromos szabadvezetékek és tartóoszlopok okozta természeti károk felszámolása érdekében. A 2008-as Akadálymentes Égbolt megállapodás szellemében országos szinten eddig több mint száz kilométer középfeszültségű légvezeték került a föld alá, illetve több ezer madárvédelmi berendezést: szigeteléseket, madáreltérítő berendezéseket telepítettek a legveszélyesebb szakaszokon.
A jelenleg is futó túzokvédelmi LIFE projekt keretében 35 km légvezeték földkábelre való kiváltása történt meg, és a következő két évben további 75 km-nyi, túzokokra és más nagytestű madarakra veszélyt jelentő vezetékszakasz tűnik el a légtérből. Az eredményekre jogosan lehetünk büszkék, ám az égbolt még távolról sem mondható akadálymentesnek. A munka fontosságára és aktualitására a közelmúlt két tragikus esete is rávilágít:
2021. május 3-án egy kiskunsági túzokkakas indult utolsó útjára. A túzok Európa legnagyobb testtömegű madara, amely bár jól repül, gyors irányváltásokra nem képes, így különösen nagy veszélyt jelentenek rá a nyílt, pusztai élőhelyeket átszelő légvezetékek. A szerencsétlenül járt madár Kunszentmiklós határában két ismert túzokélőhely között húzódó vasúti felsővezetéknek ütközött – az esetről egy utas értesítette a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakembereit.
Tavasszal a túzokok dürgő- és költőhelyei között nagy a légi forgalom: a megtermékenyített tyúkok keresik a biztonságos fészkelőhelyeket, a kakasok pedig aktívan keresik a költőhelyek közelében a szabadon maradt, azaz valamilyen okból fészken nem ülő tyúkokat az újabb párzás reményében. A tavaszi szeles időjárás tovább nehezíti a vezetékek elkerülését a túzokok számára, így ebben az időszakban különösen nagy az ütközés veszélye. Az állomány fennmaradása szempontjából az elpusztuló ivarérett tyúkok jelentik a legnagyobb veszteséget, ám mivel fokozottan védett madárról van szó, amelynek teljes hazai állománya csupán 1600 egyedből áll, az okozott természetvédelmi kár valamennyi elpusztuló példány esetében igen jelentős.
A Felső-Kiskunság központi túzokélőhelyein 2020 tavaszára a legkritikusabb vezetékszakaszok már föld alá kerültek az áramszolgáltatók közreműködésével. Az akció hatása bárki számára azonnal érzékelhető: a pusztai táj zavartalan látványa önmagában is meggyőző, ám a megfigyelési adatok alapján a túzokok el is kezdték használni az akadálymentesített élőhelyeket. A peremterületeken húzódó légvezetékek azonban továbbra is veszélyt jelentenek. A legjobb megoldást minden esetben a földkábel jelentené, ám ahol ez rövid távon nem kivitelezhető – így például a nagyfeszültségű vezetékek, illetve a vasúti légvezetékek esetében – ott a vezetékekre szerelt megbízható, tartósan működő eltérítő berendezések telepítése kiemelten fontos természetvédelmi feladat.
A kiskunsági esettel szinte egy időben, 2021. május 4-én, a Tiszántúlon egy fiatal kakas pusztulását detektáltuk. Mivel a madarat jeladóval láttuk el, mozgását pontosan tudtuk követni. Fiatal kora ellenére a madárnak nagyon kalandos élete volt: jelölését követően egy darabig együtt mozgott a területen található többi túzokkal, de az ősz folyamán elszakadt a csapattól és egyedül barangolta be az Alföld délkeleti részét, majd a telet Romániában, Temesvár környékén töltötte, ahonnan pár napra Szerbiába is ellátogatott. Tavasszal visszaindult Magyarországra a központi túzokélőhelyek felé, egy nap alatt több tíz kilométert megtéve. Május 4-én, hajnalban a jeladó gyanúsan egy helyből, egy nagyfeszültségű oszlopsor közeléből kezdett adni; a területre kiérkező természetvédelmi kollégák más sajnos csak az elpusztult, ám kiváló kondícióban lévő madarat találták meg: a halál oka egyértelműen a légvezetéknek való ütközés.
A két madár elhullása ismét megerősítette, hogy a felnőtt túzokok számára mai napig a legfontosabb veszélyeztető tényező a légvezetékekkel történő ütközés. Mindenféle szabadvezeték érintett lehet, a nagyfeszültségű vezetékszakaszoktól a vasúti felsővezetékig, de akár egy rosszul kihelyezett villanypásztor, vagy kerítés is okozhat hasonló tragédiát. A legkézenfekvőbb megoldást a túzokos élőhelyek magterületein történő földkábelezés jelenti, ám látható, hogy a peremterületek akadálymentesítése, minimális megoldásként az eltérítő berendezések kihelyezése hasonló fontosságú – éppen a területek közti gyakori átmozgások miatt. A Kárpát-medence túzokállománya földrajzilag jól elkülönülő egységekből áll, ám a jelölt egyedek és a megfigyelések egyre több a bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a madarak rendszeresen mozognak a jelenleg aktív élőhelyek között, illetve felbukkanhatnak az egykori túzokélőhelyeken is. A túzokállomány megőrzésének és megerősítésének egyik legfőbb záloga az e területeket összekötő légi folyosók akadálymentesítése.
A borító képen túzok banda látható, Motkó Béla képe.
