A kánikulában sorra dőlnek meg a hazai nyári áramfogyasztási csúcsok, miközben a Paks II. projektet támadó ellenzéki politikusok a kellemes légkondicionált irodáikban váltig ismételgetik, hogy az atom helyett a megújuló energiaforrásokra kellene inkább támaszkodni és jelentősen csökkenthető a hazai fogyasztás, illetve importból pótolható a hiány. Az alábbiakban ismét levezetem, hogy az ellenzéki politikusokkal együtt miért kapna rögtön hőgutát a fél ország, ha megvalósulnának ezek a lázálmok.
Az elmúlt években rendre megdőltek a nyári fogyasztási csúcsok. 2019. június 27-én 23,1 Celsius-fokos napi átlaghőmérséklet mellett 6633 MW volt ez az érték. Idén június 24-én 19 óra körül – az előző napok csúcsai után (6660 és 6814 MW)- újabb nyári rendszerterhelési csúcs született 6940 MW (15 perces) értéken, 30,2 Celsius-fok napi átlag hőmérséklet mellett. A fenti értékből a villamosenergia-import 2614 MW volt, azaz az elfogyasztott áram több mint 37 százaléka külföldről érkezett! Ha nincs a hat szomszédos országból kapott import, akkor például minden harmadik légkondicionálót le kellett volna kapcsolni, mert az ellenzék által favorizált időjárásfüggő megújulók e nyári kora estén sem remekeltek.
Ezt már télen is láthattuk tőlük. Ami érdekes és új, az az új nyári csúcsérték, amely mindössze 179 MW-tal marad el az idén február 11-i 7119 MW-os téli rendszerterhelési csúcstól. Ebben a hazai gazdaság berobbanása mellett most döntő szerepet játszott a tartós hőség miatti klíma- és hűtőberendezés-használat. Ez végül is jó, hiszen jelzi az életszínvonal emelkedését, ugyanis egyre többen engedhetik meg magunknak a légkondicionális kényelmét és a magasabb áramszámlát.
A csúcs idején az időjárásfüggők a kanyarban sem voltak
A hazai rendszerirányító, a MAVIR (15 perces) nettó adatai alapján az új csúcs időszakában az atomerőmű stabilan 1837 MW-ot, a szenet használó Mátrai Erőmű 529 MW-ot, a különböző gázerőművek pedig 1086 MW teljesítményt biztosítottak. A szélerőművek a rekkenő hőségben, amikor jóformán szellő sem rebbent, ténylegesen mindössze 59 MW teljesítményt adtak, holott 320 MW a beépített kapacitásuk. Gondolnánk, hogy a hazai naperőművek legalább csúcsra jártak. Mégis azt látjuk, hogy amikor égető szükség lett volna az általuk termelt áramra, mindössze 158 MW-tal szerepeltek a termelésben, holott az ellenzéki politikusok által büszkén emlegetett beépített teljesítményük, az 1600 MW már közelíti a paksi blokkok együttes teljesítményét. A háztartási méretű naperőművek is hasonló arányú, töredék teljesítményt adtak. Ezért is volt szükség a 2614 MW importra, hiszen az időjárásfüggő megújulók beépített kapacitásának csak 11 százaléka állt rendelkezésre a csúcs idején. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a forróság sem tett jót a napelemeknek, miután a kánikulában visszaesik a teljesítményük. A többi hazai erőmű – víz, biogáz stb. – mintegy 220 MW összteljesítményt biztosított, ami az importhoz viszonyítva elenyésző.
Az új, nyári fogyasztási csúcs amellett, hogy ismét rávilágított az ellenzéki politikusok teljes szakmai hiányosságára, megmutatta, hogy a növekvő hazai villamosenergia-igényeket és az egyre gyakrabban előforduló csúcsigényeket csak akkor lehet biztonságosan kielégíteni, ha újabb zsinóráram termelésére alkalmas erőművek épülnek Magyarországon.
A hazai ellátásbiztonság garantálása érdekében ugyanis feltétlenül szükség van olyan alaperőművekre, amelyek az időjárástól függetlenül képesek télen-nyáron, éjjel-nappal és minden másodpercben elegendő villamos energiát termelni. A Paks II. Atomerőmű két új, VVER-1200 típusú blokkja ezt a célt fogja szolgálni, de mellette még számos más erőművet is kell építeni. Mindez nem jelenti azt, hogy a hazai célkitűzéseknek megfelelő, egészséges energiamixben ne lenne helye a megújulóknak, különösen a naperőműveknek, de ezeket reálisan, szakmai alapon kell értékelni, hiszen időjárás- és napszakfüggő energiaforrásról van szó, amire nem lehet az alapellátást építeni.
Hárfás Zsolt
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője