-Fogj egy csésze kávét és nézz körül, mennyi hulladékot dobsz ki!
Tudtad, hogy egy év alatt személyenként 2-3 kg kávézacc is marad egy háztartásban? Te mire használod? Valljuk be, hogy a kávézaccot jó esetben kimaxoltuk a virágcserépben, és akkor elhittük, hogy az már valami. Igaz, olyat is hallottam, hogy híg oldatban lefolyótisztítóként is használják. Bevallom, én ezt nem merném kipróbálni, ahogyan magamat ismerem, három napon belül dugítanám el a teljes belváros lefolyóhálózatát.
Mint kiderült, nem először próbálkoztak a kávézacc újrahasznosításával, több-kevesebb sikerrel, jómagam viszont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sikerült megismernem a „kávézacc Edisonjait”, akik ismerték a problémát, látták a lehetőséget, csak tovább próbálták.
De mindezt hogyan is?
Minden a kávézóban kezdődött, ahol az értékrend a tudással, és a kíváncsisággal találkozott. Értékrend, mint környezetvédelem, fenntarthatóság, újrahasznosítás. Tudás, mint anyagmérnökök. Kíváncsiság, a mit tudunk kihozni a szemétből. Keressünk új feladatot! Keressük az új technológiát és teremtsünk valami értékeset. Így válik értékrendből értékké a szemét, ha nyitott vagy az újdonságra és keresed a lehetőséget, ha hiszel, és addig csinálod, míg az elképzelésnek nem lesz más választása, mint megvalósulni. Ez a tudatosság, és a környezetünk védelemére felhívás is fellelhető a napi célkitűzések között.
Az én „kávézacc Edisonjaim” is ilyen elszántsággal hasznosították újra a hulladékot, bár a név nem elég találó az egyébként gyönyörű hölgyekre. A lámpabúra csak a kiinduló pont volt. Mécsest, poharat, ékszert és egyéb használati tárgyakat is terveznek és alkotnak természetes polimerből a kidobott kávézacc felhasználásával. A zacc nem csupán az esztétikumához járul hozzá, hanem töltőanyagként is funkcionál. Mindezt egy 3D-s nyomtató segítségével állítják elő (sok-sok munkaórával), amit manapság az egyik legizgalmasabb műszaki területként emlegetnek.
Hogyan is kell ezt elképzelni?
Először az anyagot kell előállítani, rengeteg elképzelés, tervezgetés, adagolás és agymenés után. Aztán folyamatosan ellenőrizni, hogy az elképzelés és a kivitelezés találkoznak-e. Ami szintén nem biztos, hiszen számos dolog közbeszólhat, mint egy beragadt szem a fogaskerékben, és kezdhetjük újra és újra. Aztán holnap, holnapután. Kinga és Eszter sikerének is ez a kitartás a titka. A tudásukat megszerezték még az egyetemi tanulmányaik alatt, ahol több közös projektben is részt vettek.
Borsodi Eszter egy klímainnovációs vállalatnál keresi a kihívásokat, és e közben terelgeti a létrejött vállalkozást. Tamási Kinga – bár egy űripari cégnél vezető beosztásban dolgozik- egyetemi tanításainak köszönhetően több segítségük is akad. Már a kávézacctermelésen kívül is. A duónak azonban nem ez volt az első sikeres projektje, a kávézaccon kívül más konyhai hulladék feldolgozásán is gondolkodnak, de a REWIND 3D nyomtatásra alkalmas újrahasznosított szál (filament) előállítása is szintén az ő nevükhöz köthető, ahol két másik tehetséges csapattárssal közösen (Nagy Stella és Balogh Bence) volt lehetőségük dolgozni.
Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan hallani fogunk még ezekről a feltalálókról! Bízom benne, hogy az ékszereik mielőbb a kirakatokban látom majd viszont, amiből garantáltan egyedi, számozott darab lesz. Az biztos, hogy ezek a lányok, bármekkora szeméthez is nyúlnak, arannyá változtatják azt!
