A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) méreg-és tetemkereső kutyás egysége az elmúlt hét évben már bizonyította eredményességét a mérgezett vadállatok felkutatásában. Az egység azonban más természetvédelmi problémák esetén is hatékonyan bevethető, így például a kaszálások során elpusztított védett gerinces állatok és apróvadfajok, az akaratlanul okozott természetvédelmi kár felderítésében.
Az iparszerű mezőgazdaság térhódításával az alkalmazott technológiák fejlettebbé, a gépek nagyobbakká és hatékonyabbakká váltak, ezzel párhuzamosan viszont az agrárterületek állatvilága komoly veszélybe került. Míg a hagyományos gazdálkodás során a széna betakarítása fokozatosan, hosszabb idő alatt történt, és a kézi kaszálás elől a fészkelő, pihenő állatoknak volt idejük és lehetőségük elmenekülni, addig az egyre nagyobb sebességgel és vágásszélességgel dolgozó kaszagépek megjelenésével a pengék elé kerülő állatok túlélési esélye rendkívüli mértékben csökkent. A kaszálás okozta károk mérséklése, megelőzése mind természetvédelmi, mind vadgazdálkodási szempontból fontos, hisz az elpusztult állatok között éppúgy találunk védett és fokozottan védett fajokat, mint apróvadakat: mezei nyulakat, fácánokat, valamint őzgidákat. Az elkaszált állatok bomló tetemei a szálas takarmányba keveredve állategészségügyi kockázatot is jelentenek, ezért itt a gazdálkodók érdekei is megegyeznek a természetvédelem és a vadgazdálkodás szempontjaival.
Hogy pontosan milyen mértékű lehet a kaszálás okozta elhullás, arról eddig nem igazán születtek tanulmányok, hisz a kisebb gerinces állatok tetemeinek egyedi felkutatása meglehetősen nehéz feladat. A Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem (a közlemúltig Szent István Egyetem) kutatói, Katona Krisztián és Bíró Zsolt, valamint Deák Gábor az MME méreg-és tetemkereső kutyás egységének vezetője, Falco, a hatéves németjuhász segítségével egy jászsági mintaterületen végeztek felméréseket a kaszálás okozta pusztulással kapcsolatban. Eredményeikről a Journal of Vertebrate Biology című neves cseh szaklapban számoltak be. Falco a vizsgált, közel 100 hektáros területen 149 kaszálásnak áldozatul esett állatot talált. A kaszálás okozta pusztulásban a leginkább érintett gerinces csoport a hüllőké volt, ezek az összes talált tetem 57 %-át jelentették, 30 %-a emlős, ezen belül is többségében rágcsáló volt, 6 %-ot tettek ki a madarak. Az összes tetem 11 %-a őz volt, de találtak mezei nyulakat és fácánokat is, ami jelzi, hogy a gépi kaszálás nem csupán természetvédelmi probléma, de vadgazdálkodási szempontból is károkat okoz.
