Állatbarátok, önkéntesek, diákok, hivatásos és műkedvelő természetvédők számos helyen mentik kora tavasszal a hüllőket. Magyarországon talán a legismertebb a farmosi, a sikondai és a honti békamentés, de sok más útszakaszon is elvégzik e munkát.
Ahol a kétéltűek telelésre, illetve szaporodásra alkalmas élőhelyeit forgalmas aszfaltút választja el egymástól, nagy veszélyben van valamennyi faj. Segítség nélkül az állatok, persze az adott szakasz forgalmától függően, jóval ritkábban juthatnának át egyes útszakaszokon. Hont és Parassapuszta között a tavaszi fő vonulási időszakban régebben az is megesett, hogy a tömegével elgázolt békák és gőték tetemeitől csúszóssá vált az út, a közlekedés biztonságát is veszélyeztetve. A kihelyezett, békákra figyelmeztető táblák sem sokat érnek: a forgalmas szakaszokon a vezetők nem mindig tudják kikerülni az aszfalton mászó, vagy ugráló állatokat. A több évtizedes múltra visszatekintő hazai békamentés eredményeinek összegzésére, a kiépített terelőrendszerek tapasztalatainak megvitatására május 4-én a Budapesti Állatkertben konferenciát rendeztek.
