“A szemetet a kukába dobni nem fáj, viszont hasznos!” – mondta újdonsült barátom, Dodó, azaz Dominik, aki azzal a lendülettel tovább is állt. Róla szól most ez a történet.
Ritkán történik meg velem, hogy jut egy kis időm leülni egy padra és bámulom a Dunát, vagy csak úgy olvasgatok. Ezt a délutánt még ennél is több élménnyel sikerült feltöltenem.
Ahogyan merengve bámultam a sodródó folyót, élveztem a tavaszi napsütést, egy kisfiú épp a kutyusát sétáltatta. Ne is kérdezzék, milyen kutya volt, mert amit a kisfiú művelt, az a momentum ragadta meg a tekintetem.
A fiú ugyanis szemetet szedett. Miközben felkapott egy félliteres műanyag palackot, levette róla a kupakot és azt külön zacskóba gyűjtötte. Látszott rajta, hogy nem ma kezdte, hiszen egy szatyorral a zsebében érkezett a partra. Megkérdeztem hát, ki ő és mit csinál.
Kiderült, hogy Tóth Dominik Zsombor édesapja kíséretében minden nap lemegy a partra kutyát sétáltatni, és miközben édesapja figyeli a kutyát, Dominik szemével a környéket pásztázza és felszedi az elhullott szemetet, majd elviszi a kukába és ha kupakot lát, azt külön hazaviszi, mert azt a kupakgyűjtőben helyezi el. 2018 óta dunakeszi lakos és 3. osztályos tanuló.
Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg őket, hogyan jutott eszükbe ez a nemes feladat. Miután bemutatkoztam, Apuka beleegyezésével Dodót kérdeztem.
Mit tudhatunk rólad, honnan jött ez a hobbi?
- Tóth Dominik vagyok, a barátaimnak csak Dodó. A 3. osztályba járok. Pár éve édesapám hívta fel a figyelmem arra, hogy milyen szép a környezetünk és fontos a megóvása, ezért elmentünk a közös szemétgyűjtésre. Az első alkalommal beleszerettem a programba és lételememmé vált, hogy ezt minden nap megismételjem, és másoknak is megmutassam, hogy ez milyen hasznos és jó dolog.
Oké, hogy elmész szemetet gyűjteni, de erre miért van szükség?
- Vannak emberek, akik lusták elmenni a szemétgyűjtőig, és eldobálják a hulladékot. Én szelektíven gyűjtöm azokat és a helyére teszem. Sok időt töltök ezzel. Bízom benne, hogy ha jó példával járok, úgy mások is követni fognak. A szemetet a kukába dobni nem fáj, de hasznos!
Mindig csak a parton gyűjtöd a szemetet vagy hogyan kezdődött ez a szenvedély?
- Eleinte édesapámnak segítettem a kertben. Szinte óvodás koromtól szelektíven gyűjtöm a háztartási hulladékot, és a komposztálás kapcsán is szelektálok. Az első közösségi részvételem is – saját ötlettől vezérelten – a környezet szebbé tételét célozta meg. A Dunakeszi Gyártelep vasúti megálló aluljáróját szépítettük, segítettünk annak kifestésében, és az elektronikai- és veszélyes hulladékgyűjtésnél már apával közösen válogattuk ki, mit lehet oda elvinni. Érdekelt, melyik szemetet lehet újragondolni és miből lehet még valami hasznos dolog.
Azta! Milyen közösségi feladatokat ismersz Dunakeszin?
- Minden ilyen rendezvényre elmegyünk Apával. Például Dunakeszin fontos, hogy a közterületek szépek és tiszták legyenek, ezért több éve rendszeres időközönként önkéntes köztisztasági napot tartanak a lakosoknak. Ez nem kezdődhet el nélkülünk. Képzeld! Tavaly már több szemetet gyűjtöttem, mint Apa!
Van más gondolatod is a környezetvédelemmel kapcsolatban?
- Persze! Látod ezt a zacsit? – és előhúzza a zsebéből a kupakos zacskót. Ezeket a kupakokat most gyűjtöttem, kupakgyűjtő szívecskébe viszem. A suliban is sok program van a környezetvédelemmel kapcsolatban és mindegyikben részt veszek. Például a víz világnapján rajzoltunk, de újrahasznosítható hulladékból készítettem több dolgot és terveztem napelemes jövőbeli járművet is, ami óvja a környezetünket. Télre pedig készítünk madáretetőt.
Mit tekintesz fő feladatodnak?
- Az embereket motiválni, hogy óvják a környezetüket.
Ez nagyon gyors, pontos és egyértelmű üzenet, köszönöm!
Tartja a mondás, hogy egy fecske nem csinál nyarat… Dodó bízik benne, hogy ha ő elkezdi, őt is utánozni fogják és jó példával jár előttünk, és elhozhatja barátaival a nyarat, szebbé teheti környezetét. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan sok „Dodó” követi a példáját.
Hajrá Dodó!
.