Nemrég írtunk a „recycling art”-ról, most pedig egy olyan módját mutatjuk be a használt anyagok tudatos és művészi igényű újraélesztésének, ami sokkal hétköznapibb jelenség lehet a magyar közönség számára is. Ez pedig nem más, mint a „recycling design”. Persze lehet, hogy így még nem hallottunk róla, de ha jártunk már romkocsmában, vagy legalábbis láttunk képet ilyen helyről, akkor (még ha nem is tudtunk róla) már találkoztunk a redizájnnal, méghozzá egy speciális, kifejezetten magyar vonatkozású módjával.
Tehát mi is az a recycling design? A recycling art-hoz hasonlóan ez esetben is használt, sokszor leselejtezett tárgyak,- elsősorban bútorok – újragondolásáról van szó. A stílusos, és száz százalékig utánozhatatlan enteriőrök kialakításához nem feltétlenül van szükség drága, vadonatúj berendezésre, elegendő ráfordított munkával és energiával, valamint tudatos döntéssel akár lomizott holmikból is exkluzív belsőteret varázsolhatnak a vállalkozó kedvűek.
Sok kidobásra ítélt, tönkrement vagy használhatatlannak tűnő bútor ugyanis részben vagy akár egészében is megmenthető lenne még. Az újjá varázsolt és újraértelmezett berendezési tárgyak pedig nem csak azért különlegesek, mert olcsóbbak, egyedibbek, sőt akár jobb minőségűek is, mint a népszerű, összeszerelő, katalógusokból választott és nagy áruházakban kapható tucat termékeknél. Az ilyen berendezéseknek történetük is utánozhatatlan hangulatot kölcsönöz, és minden bizonnyal az is büszkévé teheti tulajdonosaikat, hogy választásukkal tettek a felelőtlen fogyasztás és a felesleges szeméttermelés ellen.
Ebben a szellemben alakítják ki a sokak szerint igazi hungarikumnak számító romkocsmák belsőtereit és kerthelységeit is, ezeknek a szórakozóhelyeknek közös vonása tehát a recycling design, de azt, hogy mi is számít „igazi” romkocsmának, nem lehet határozottan definiálni. A fanyalgók szokták mondani, hogy a romkocsma semmi más, csak olyan olcsón, szedett-vetett bútorokból összedobott, hely, ami ennek ellenére felkapott. Mások szerint a külföldiek által „ruin bar”-ként emlegetett kocsmák a dizájntalanság dizájnját valósítják meg remek érzékkel, ennek köszönhető a különleges hangulatuk. Vannak olyan helyek, amik önmagukat definiálják romkocsmaként, vannak olyanok is, amiket a nagyközönség tekint annak (még akkor is, ha maguk a bárok kifejezetten igyekeznek elhatárolódni a többi ruin bar-tól).
Összegezve annyi azért megállapítható, hogy általában azokat a kocsmákat illeti a nagyközönség a „rom” előtaggal, amikre az újrahasznosított berendezések által megvalósított öko- és retrószemléleten túl az is igaz, hogy Budapest nem hivatalos buli negyedének (a VII. kerültetnek) a vonzáskörzetében találhatóak, és valamilyen kulturális tevékenység (pl. koncertszervezés, galéria, irodalmi este, filmvetítés stb.) is kapcsolódik a működésükhöz.
