Dr. Kiss Róbert Richárd Prima Primissima díjas újságíró összefoglalója :
Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon. Ezt a választ egy Los Angeles-i közgazdász adta arra a kérdésre, hogy hallott-e már Magyarországról. A társaság többi tagja nem hallott még a furcsa nevű Éhesországról. Mivel hazánk angol neve /Hungary/ hasonlít az angol éhes szóra /hungry/, a világ minden táján elviccelődnek ezzel. Tényleg éhes? Én már nagyon éhes vagyok. Ezerszer hallottam már eme jeles poénokat. Előfordult, hogy elmondtam, honnan jöttem, és gyorsan megkínáltak harapnivalóval. Ilyenkor udvariasan mosolygok, és biztosítom újdonsült ismerősömet, hogy ez a frappáns szóvicc neki jutott eszébe először.
Észak-Amerikában alig hallottak rólunk, akik mégis, azok lovasokra, végtelen sztyeppékre gondolnak. Klasszikus, de nem egyedi példa, amikor a tengeren túli csoport tagjai utazás előtt megkérdezték, hogy itt még vajon mindenki lovon jár-e, mert ők sajnos nem tudnak lovagolni, és akkor bizony mi lesz. Érdekes, hogy néhány Latin-Amerikai országban és Kubában jobban ismerik az országot. Magyar bokszolókat, magyar ételeket és a régi magyar focit tudják felidézni képzeljék, milyen jó lehetett a labdarúgásunk, hogy ennyi év alatt sem sikerült a Magyarország-futballnemzet képet romba döntenünk.
Az olaszoknak elsőként a szép magyar emberek jutnak az eszükbe, ha azt a szót hallják: Magyarország. Meglepő, hogy az olasz nőknek is. Az idősebb lengyelek a legrokonszenvesebb nemzetnek tartanak minket, és felidézik a közös történelmi szálakat. A fiatalabbak ugyanekkor erről keveset hallottak. Ez nálunk is így van. Az osztrákok büszkének tartanak minket, a törökök pedig kedves rokonnak. Abban viszont nagyon sok külföldi egyetért, hogy szerintük pesszimisták vagyunk, és jobban tudunk sírni, mint örülni.
Külföldön kicsit másképp látják Magyarországot, mint azt itthon gondolnánk. Erről és a magyarok többi néphez való viszonyáról szól ismeretterjesztő kiadványunk.
