Galambok lepik be a martfűi városházát. A templomokat … és a postát … meg az iskolát… meg leginkább mindent is. Ha csak belepnék, de beleköltöznek, életvitel szerint ott leledzenek. Belefészkelnek. Tönkreteszik a napelemeket. Gallyakat, hordanak rá. Fészket raknak köré, alá és mindenhová is. Az önkormányzat évek óta küzd a galambinvázió ellen. – mondta Dr. Papp Antal, Martfű város polgármestere.
A napelemek kifogástalanul működnek, de kisebb hatásfokkal, ezért szükség van a rendszer gyakori tisztítására.Eddig több napelem takarító céggel is próbálkoztak már, de igyekezetük hasztalan. Évente több alkalommal újabb és újabb takarítást kell végezniük, ami megterheli az önkormányzat költségvetését az alkalmanként több százezer forintos kiadás.
A polgármester elmondta, hogy először csak a napelemeket védték a galamboktól. Körbekerítették védőráccsal, hogy ne fészkelhessenek alá, mert ez kifejezetten közkedvelt fészkelő hely volt számukra. Ezt sikerült megszüntetni. A galambokon azonban ez nem fogott ki, így a napelemek mellé és köré fészkeltek. Ekkor jött a tüsketelepítés a napelemek köré és a kúpcserepekre, ám rövid időn belül ez a próba is kudarcba fulladt.
A napelemek bekerítése után galambok megtalálták maguknak a párkányokat, a légkondicionáló berendezéseket, az ereszeket, a csatornarendszerbe vezető lefolyókat. Újabb ötletként tavaly kiépítettek állatvédő módszerként egy akusztikus riasztó rendszert, amely arra hivatott, hogy a madarakat természetes ellenségeik hanghatásait, különböző frekvenciákon, hangerő változtatásával ijesszék el. A felszerelést követően pár napig voltak feszültek a madarak. A hang hallatán felreppentek, majd körbenéztek és következményt nem tapasztalva visszaültek. Nagyon hamar hozzászoktak. A galamb populáció gyarapszik, egyre több helyet foglalnak el az ingatlanokban is kárt okozva. Gyakran beázások keletkeznek az ereszcsatornák eldugulása miatt. A takarítás nem csak az ürülék lemosásában nyilvánul meg, de el kell távolítani a fészkeket, az elhullott madarakat, mely önmagában is bűzt áraszt. Az ereszcsatornán előfordul, hogy víz helyett fekália jön…
A probléma nem egyedi, ugyanígy landolnak a szomszédos templomtornyokon és a volt általános iskola épületén is tanyáznak. De a helyi távközlés házát sem kímélik. Megtalálhatóak az üres házakon, a postán. Télidőszakban a víztorony tetejére átköltöznek egy időre.
A hivatal próbálta kideríteni hogyan lehet a kártevők ellen védekezni, keresték a még elfogadható védekezési módszer a galambok ellen. Ezek a madarak nem védett állatok, ellenben rettentő károkat okoznak. Itt már nem csupán a lakók kényelméről van szó, hanem az egészségükről is. Amit lehetett és természetbarát eszköz a rendelkezésre áll, azt a Műszaki Iroda munkatársai megvalósították a galambok elleni védekezés során. Ezeken kívül nem tudtak új dolgot mondani nekik. Ellenben rávilágítottak arra, hogy az emberi tevékenység az oka annak, hogy a parlagi galambok jól érzik magukat és a populácó ilyen ütemben gyarapszik. A galambok olyan intelligensek, hogy megtalálják az ételt, habár a martfűi lakosok nem etetik őket. Szándékosan biztosan nem.
Pálinkás Csaba, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnökhelyettese elmondta, hogy Szolnok belvárosában is él egy közel ezres galambpopuláció. Szolnokon ezért hálózzák, illetve beülésgátló tüskékkel látják el a magas épületek réseit, párkányait.
A laikus lakosság által hangoztatott ragadozó madaras riasztás (solymászmadárral vagy természetes állományok jelenlétével) valójában nem működik. A vándorsólyom városban költése nyugaton már egyre elterjedtebb, de itthon még erre nincs példa. Ugyanakkor áttelelő példányok számos településünkön vendégeskednek akár októbertől márciusig. Ha egy sólyom ide is települne, az még nem volna elég, hisz naponta, két naponta egy galambot tud elfogyasztani, ottléte pedig nem üldözné el a galambokat. A ragadozók jelenléte természetes, a zsákmányállatok megtanulnak ezzel együtt élni. Ugyancsak nem működik a laikus lakosság körében folyamatosan fel-felmerülő fogamzásgátlás, a hangágyús, ultrahangos vagy más riasztás alapú próbálkozás sem.
Orbán Zoltán, az MME szóvivője hangsúlyozza, hogy a szirti galambból háziasított házi/parlagi galambok és az ember között akár tízezer éve meglévő, alapvetően rendkívül pozitív kapcsolat ezekben az évtizedekben látszik megszakadni. De nem a madarak miatt, hiszen ők ugyan úgy élnek, mint évezredek óta, hanem a modern ember tudatlansága miatt. Napjaink embere ugyanis szinte semmi gyakorlati természetismerettel nem rendelkezik, így nem tudja, hogy a települési galambok őseit az ember hozta a városokba, majd szűnt meg gondozni őket háziállatként.
Ezek a madarak azért maradtak életben, mert a településeken nélkülünk is megtalálják az élelmüket (amit pazarló, élelmiszert kidobó és szemetelő életmódunk segít), és az épületeken költeni is tudnak. Valójában, amennyiben a parlagi galambok jelenléte valós problémát jelentene, létezik a kérdés gyors és „egyszerű” megoldása – az állatok befogása és lealtatása. Ezt azonban világviszonylatban sem vállalják a települések, önkormányzatok, éppen azért nem, mivel a parlagi galambok jelenléte valójában nem zavarja a lakosság egészét (még a töredékét sem), nem jelent egészségügyi kockázatot, maximum egy-egy helyen okoz némi kellemetlenséget, ami az etetésük tiltásával, illetve a fizikai elszigeteléssel kezelhető.
