Halmozzuk a ruhákat, mert megtehetjük, mert megengedjük magunknak, mert megérdemeljük, vagy csak, mert ebben éljük ki magunkat. A gardróbunk mindig tükör az aktuális lelkiállapotunkra – vallja Kovásznai Andrea stílustanácsadó nő. De hogy lesz egy gardrób fenntartható? Kovásznai Andrea stílustanácsadóval beszélgettünk a jelenségről, fenntarthatóságról, és a Miértek? lehetséges okairól. (mivel régi ismerősök vagyunk, a beszélgetés tegező viszonyban íródik).
Ha azt mondom Kovásznai Andrea, sokaknak az egyik legelbűvölőbb hölgy jut eszébe a képernyőről, aki okosakat mond a ruhákról, külsőről, de épp ettől hiteles, mert mindig elegáns és jól öltözött. Láthatjuk szakértőként a Duna Televízió Család-barát című műsorában, a Ridikül női talk-show rendszeres vendége, a Metropolitan Egyetemen pedig Stílustervezést tanít.
Hogyan lettél stílustanácsadó? Mikor döntöttél a szakma mellett?
– Édesapám a rendszerváltás után divatáru üzletet nyitott az akkori Lenin körúton, (ma Teréz körút), így a kishugommal gyerekkorunk óta szép ruhák közt nőttünk fel. S bár az élet más irányba vitt első körben, de úgy tűnik, a sorsunk elől nem bújhatunk el.
Szerintem kevesen tudják Rólad, hogy a szakmai pályafutásodat sportolóként kezdted.
– Valóban. A Ferencvárosban kézilabdáztam, Magyar Bajnok és Kupagyőztes csapat tagja lehettem. Pályafutásom végét az jelentette, hogy első kislányommal várandós lettem. Ebben a gyönyörű nyugodt időszakban döbbentem rá, hogy tulajdonképpen én nem értek semmihez, csak a góllövéshez…Ekkor felvételt nyertem a Szent István Egyetem, kommunikáció és médiatudomány szakára. A diplomám megszerzése után pedig tovább folytattam tanulmányaimat, és lakberendezőként kezdtem el dolgozni. Stílusérzékemet ezen a területen is kamatoztattam.
Nem hiszed el, egy napon egy kedves ismerősöm élt azzal a panasszal, hogy nem érzi jól magát a bőrében, nem tudja sosem, hogy mit vegyen fel, mi állna jól neki és megkért, hogy segítsek neki.
Csak nem így indult egy karrier?
– De igen, pontosan. – mosolyog.
Amikor azt mondja az ember, hogy stílustanácsadó, vagy stylist, mindenre gondol, először is, mi a különbség a kettő közt? Van egyáltalán?
– Igen, természetesen, nagyon is sok különbség van. Én stílustanácsadónak tartom magam. Ez sokkal intimebb feladat, bár mindkettő feladat a munkám részét képezi.
Hogy kell elképzelni a munkádat? Hogy alakult ez ki itthon?
– Itthon a generációs minta átadása, a köztudott 50 évünk miatt megakadt. Emiatt mi nem igazán láthattuk anyáinkat, nagyanyáinkat jól öltözötten, maximum a vasárnap a templomba menet. Ez lássuk be, hogy sokkal könnyebb volt mondjuk egy olasznak, egy spanyolnak, vagy az angoloknak, franciáknak… Mi ebből a generációs mintából próbálunk kivergődni, és azzal, hogy beengedtük a multikat a rendszerváltozás után, ránk szabadult a kínálat, ami addig nem volt. Sajnos manapság nem a szükségletek korát éljük. A mennyiség a minőség rovására ment, elkezdődött a halmozás. Az emberek többsége ha anyagilag megteheti, vásárol…ha kell, ha nem….ez egyfajta kikapcsolódás, időeltöltés lett…
A tanácsadásaimon mindig elmondom, hogy a ruha nem csak arra való, hogy melegen tartsa a testünket, hanem egy kódolt üzenetet adunk át magunkról, vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy mit viselünk. Ennek az üzenetnek a fontossága az, hogy kb.7 másodperc alatt eldöntjük, hogy mit gondolunk a másikról, mikor meglátjuk.
Ez az első benyomás, csak a külső feltérképezéséről szól, ami nem más, mint, a smink, az öltözék, és a frizura. A látottak alapján pedig kategorizálunk, és betesszük a fejünkbe egy dobozba, az illető személyt. Ez az „Antré”. És ha ez félre sikerül, akkor nagyon nehéz abból a skatulyából kihozni azt a bizonyos embert. Épp ezért én nem is szeretem azt a mondást, hogy „Nem a ruha teszi az embert”, mert igenis, fontos, hogy mit veszünk fel, fontos a jól ápoltság, az összkép, amit magunkról mutatunk…
A fenntarthatóság hogy jön a középpontba?
– Mindenkinek meg kell állnia a saját gardróbja előtt, mert a legtöbb elakadás itt kezdődik, hogy nem vagyunk tisztában önmagunkkal, nem ismerjük önmagunkat, és ezáltal impulzív vásárlókká válunk, leginkább a hölgyek. A férfiak általában a másik véglet. Nagyjából azt a ruhát veszik fel, ami szemmagasságban van a szekrényben.Tisztelet a kivételnek! Úgyhogy, mikor egy férfihoz megyek gardróbozni, azt a szolgáltatást, általában a feleség szervezi meg.
Visszatérve az impulzív vásárlókhoz, a bevásárló központok pontosan erre a jelenségre épültek fel, a fast fashion üzletek kéthetente cserélik a kollekciójukat, a hölgyekben pedig ezért kialakul a „nincs egy göncöm, amit felvegyek”érzése. Az impulzív vásárlás akkor jöhet szóba, amikor nem gondoljuk át, hogy mire is van szükségünk. Tulajdonképpen fogalmunk sincs róla, hohy milyen termék miatt léptünk be a ruhaüzletbe, hanem csak úgy megvesszük…mert „szembejött velem”…na ebből lesz a „Lehet, hogy még hordani fogom” kategória a gardróbunkban.
Egy adott üzletben sokunkat valamilyen hatás vagy impulzus ér, ami alapján döntünk. Én azon vagyok, hogy ez a döntés, tudatos döntés legyen a kuncsaftjaimnál. Amikor elengedem a kezüket, akkor már tudják, hogy semmi értelme a halmozásnak.Tisztában vannak a színeikkel, az alkati tulajdonságaikkal, pontosan tudják, hogy mire van szükségük, egyszóval, megtanítom őket helyes döntéseket hozni, ezáltal már kevésbé lesz felhalmozó. Stílustanácsadót felkeresni nem egy „úri huncutság”, valójában itt lehet elkezdeni spórolást.
A nő, ragyogni született. Viszont nagyon fontos tényező a színkarakterünk, a testalkatunk és a korunk. A bizonyos korosztályoknak tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy már nem vehet fel minden ruhát, amit mondjuk húsz évesen. Nagyon fontos, hogy milyen üzenetet akarunk átadni magunkról. Egy nő, soha ne legyen alul öltözött az utcán! A nemünket, a státuszunkat is tudjuk ezzel megüzenni a külvilágnak. Szóval a fenntartható divat, a saját szekrényünkben indul el. Itt kell első körben rendet raknunk.
Sok hölgynek lóg címkés ruha a szekrényében, mert amikor megvásárolta, akkor éppen sale volt a kirakatra kiírva…és ilyenkor, ha meglátjuk ezt a bűvös szót, nekünk vásárolni kell menni…ilyenkor vesszük meg azokat a ruhákat, amik már nem kellettek senkinek, de nekünk majd jó lesz valamire.
Mit javasolsz ilyenkor? Kerüljük el a boltokat? Zárjuk el a csapokat?
– Stílustanácsadóként akkor tudok belépni valaki életébe, ha megszületik az igény a változásra. Amikor az egyén már tényleg nem érzi jól magát, amikor azt érzi, hogy fulladozik a szekrénye a ruháitól, mégis 10 darab ruhát hord. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy orvos, tüneteket észlelek, diagnózist állítok fel a szekrények előtt állva. Egy gardrób nagyon beszédes tud lenni…ezáltal a munkám nagyon intim dolog is. Amikor egy női gardrób roskadozik a ruháktól, kiegészítőktől, táskáktól, az általában egy belső elakadás szokott lenni, ezt pedig a vásárlás örömében élik ki. Nőként én is szeretem a szépet, de már nem mindenáron, tudok nemet mondani bármire. Ha nincs szükségem valamire, nem veszem meg…hiába szép és egyedi…Tudom, hogy vannak olyan kiegészítők, mint például a táskák, amire sokan nem tudnak nemet mondani.Ha egy férfi azt hiszi, hogy egy nőnek ez volt az utolsó táskája, ki kell ábrándítanom, nincs olyan, hogy utolsó táska…Mindig lesz új táskája, mert kell az új övéhez, cipőjéhez, na, ezt kell nekem egy mederbe terelni a nőknél. Óvatosan felhívni a figyelmet arra, hogy erre semmi szükség.
Amikor kimondjuk ezeket a szavakat, arra gondolunk rögtön: ” Úr Isten! Mennyibe fog ez nekem kerülni?!”, és rögtön mindenkinek dollár jelek jelennek meg a szeme előtt és azt látja lelki szeme előtt, hogy a Plazákban sok táskával, szatyrokkal megrakodva megy haza és most kiderül, hogy ez nem így van, hanem először, mint a jó háziasszony, először szétnézünk otthon, és csak kiegészítő dolgokat vásárolunk?
– Igen, valójában a stílustanácsadó munkája az edukációról szól, nem az amerikai filmekben látott jelenetekről szólnak, ahol a nők kedvtelésből papírtáskák tucatjaival rohangálnak szélvészként egy bevásárlóközpontban…
Mi a helyzet az ékszerekkel, bizsukkal? Van-e értelme ennyit venni, biztosa jól áll-e mind?
– A színelemzésnél, mindig sort kerítünk arra is, hogy milyen ékszerek állnak jól, hiszen minden színtípusnak megvan a maga féme, amit hordhat, és erre is sokan rácsodálkoznak, hogy nem lehet akármilyen fémet hordani? Sajnos nem lehet, mert gyakran el tud nyomni, vagy nem is látszik rajtunk egy ékszer. A bizsuval nincs gondom, de itt is a jobb minőségű bizsukat válasszuk inkább.
Kell egyáltalán ékszer?
– Az ékszer nagyon öltöztet. Kiválóan lehet variálni őket, ahelyett, hogy új ruhát veszünk, például ékszerrel megújíthatunk egy szettet. A rövid hajú hölgyeknek, vagy hosszú hajú, de feltűzött (az ugyanaz), akkor nyugodtan viselhető a hangsúlyos fülbevaló az arc közelében, mert az ugyanúgy, mint a színek beragyogtatják az arcot, és igen sokat tudnak emelni az összképen. Én nagyon is ékszerpárti vagyok, de az sosem jó, ha egy ékszer túl hivalkodó…
Vagyis a kevesebb, több?
– Igen, ez az ars poeticám. Az nem elegáns, ha egy nő karácsonyfának képzeli magát és mindent magára akaszt.
Ha valaki úgy dönt először, hogy otthon magánál készít egy önvizsgálatot, és gardrób rendezésbe fog, – hiszen évszakváltáskor azt mind megtesszük, mi az amit gyorsan dobjunk ki?
– A kidobást abszolút nem kezdeményezem senkinél. El is szoktam mondani, hogy a „Nem” kupacot vissza lehet csempészni, csak felesleges, mert rajta úgysem működik, de ha elviszi egy anyaotthonba, a Máltai szeretetszolgálathoz, Vöröskereszthez, ott tovább szolgál a ruha…Azok a ruhák, amelyekre már nincs szükségünk, ne felejtsük el, hogy újra hasznosíthatóak és így hozzájárulunk ahhoz,hogy a ruha körforgásban maradjon. De ha van egy barátnő, akár cserélgethetik is. Lényeg, hogy keressen új életet a ruhájának. Ne legyünk féltékenyek arra a ruhára, engedjük máson ragyogni!
Mi a helyzet a cipőkkel? A nagy mumus?
– Igen, minden hölgy fétise… Cipőben azt szoktam mondani, hogy megéri jó minőségű cipőt venni. Amikor egy női cipő viseletessé válik, akkor nagyon sokat tud rontani az összképünkön. Egy nagyon fontos tényező, amit sajnos sűrűn látok, hogy nincsenek tisztítva a cipők, erre mindig figyeljen oda nő és férfi egyaránt.
Amiről nem beszéltünk, hogyan ápoljuk a ruháinkat?- Fontos például a mosási index! Igen ez az a vacak, amit az első percben kivágunk a ruhából, mert szúr, meg ronda, pedig hasznos! Muszáj tudnunk hogyan tartsuk tisztán a ruháinkat, ezzel is az állagát javítjuk hiszen,amikor már tudatos vásárlók vagyunk tudjuk, hogy milyen szín, milyen fazon, akkor már nem veszünk csacskaságokat, és ezek nem egy szezonra valók, és körforgásban vannak a szekrényünkben. Itt is nagyon sokat tudunk tenni a ruháinkért.
Mi a helyzet az öblítővel? Valóban nincs rá szükség?
– Igen, vagyis nincs. Mindenki szereti, ha illatos a ruha. Vannak ebben is bizonyos stációk, akik nagyon – nagyon szót fogad ezeknek a dolgoknak. A háztartási hulladék szelektálása szerintem már alap. Ezt továbblépve mehetünk a kozmetikumok felé is, ahol vegán termékek újrahasznosított tégelyekben vannak… És a ruha, itt pedig jól jön a szakember.
Létezik olyan hely, ahol környezetbarátként állítják elő a ruhákat akár?- Sok olyan cég van hazánkban, akik beálltak az ügy mellé és egyre több az olyan üzlet, ahol fenntartható és etikus divattermékeket árulnak. Nagy divatja lett a „vintage” üzleteknek. Régen volt a „second hand”, vagy a „turkáló”, ahova egy időben ciki volt bemenni, most azt látom, hogy a fiatalok, tinik körében is olyan népszerűvé váltak, hogy hosszú sor áll a vintage üzletek ajtói előtt, mert ott garantáltan egyedi ruhákat lehet fellelni. Hát, kérem szépen pont erről szól a divat…ami tavaly még ciki volt, azt most szeretni kell…így lüktet és változik minden körülöttünk…
A fiatalok választásában van-e szerepe a médiának?
– Biztosan tapasztalod, hogy óriási! A médiának mindig, mindenben óriási szerepe van. Most, hogy már minden fórumon foglalkoznak a témával, jobban figyelünk a bevásárlásnál, mára már saját szatyrokkal indulunk bevásárolni, nekem is van, édesanyám varrta használt lepedőből, a fiatalok körében pedig igen csak kezd elterjedni a tudatos életmód hullám.
Remélem nem egy hullám, hanem jó szokás marad. Mik a terveid a következőkre? Mint említetted, itt a nyár, jönnek a gardrób cserék, vásárlások… Szakmai kihívás? Mi a nagy álmod? Amiben még nem próbáltad ki magadnak?
– Az egyik nagy álmom, hogy szeretnék egy olyan Show-Room-ot nyitni, ahol a Nők biztonságban érezhetik magukat és a saját testalkatukra, saját szín típusuknak megfelelően tudnak felöltözni. Sok nő nem konfekcióméret, és ezáltal nagy kihívás számukra, hogy honnan tudnak stílusosan felöltözni. Jelenleg a filmes szakma is beszivárgott az életembe, Somossy Barbara vizsgafilmjeinél dolgozom jelmeztervezőként. Nagyon szeretem, rengeteget tanulok, teljesen más mint a munkáim ezidáig, jóval összetettebb. A színészkarakterek megformálása a ruháikon keresztül nagy kihívás…de én imádom a kihívásokat…nagyon hálás vagyok, hogy mindig azt csinálhatom, amit szeretek. Nagyon szeretem az embereket, szeretek adni abból az energiából, ami engem körbevesz, a munkámat sosem éreztem munkának, minden egyes nap várom, hogy utat mutathassak a hozzám fordulóknak…
Sok sikert kívánunk terveid megvalósításához!
